Cerberos Kutyaiskola - Gazdiiskola - 6. rész - Kicsi a bors... de azért még kutya!

Gazdiiskola - 6. rész - Kicsi a bors... de azért még kutya!

Élet egy kistestű kutyával

A gazdi ágyában alszik, az asztalról eszik, kis strasszokkal kirakott nyakörvet visel. Visít ha egyedül marad, sipít ha másik kutyát lát és még hangosabb ha nem kapja meg amit akar. Ha eddig azt mondtuk, hogy a kölyökkutya nevelését a legkönnyebb elrontani, akkor ezt az állítást így javítanánk: egy kistestű kölyökkutya nevelését a még könnyebb elrontani, és a tapasztalatok alapján sajnos éppen ezért ez is a leggyakoribb.

A kistestű kutya nem is kutya?

Sokan teszik fel a kérést, hogy miért van annyi problémás viselkedésű kistestű kutya. Talán őket nem lehet ugyanúgy megnevelni? Vagy a kistestű kutyák nem is képesek ugyanarra, mint nagyobb társaik? A válasz sajnos nem a kutyákban, hanem a gazdáikban keresendő. Méretük miatt sokszor nem tudnak (vagy gyakran nem is akarnak) úgy tekinteni rájuk, mint kutyákra. Egy kicsi kutya elfér a zsebben, nem zavar az ágyunkban, könnyű felkapni ha épp úgy adódik… Ezeket azért nehezebben tehetnénk meg egy 40 kilós rottweilerrel vagy németjuhásszal. Régen ezeknek a kutyáknak (vagy legalábbis az őseiknek) ugyanúgy feladataik voltak, mint a pásztorkutyáknak vagy az őrző-védő fajtáknak. Mára azonban sokak szemében ezek a kutyák nem is kutyák. Nevezhetnénk őket gyerekpótléknak, vagy akár (megszégyenítő módon) macskáknak is, mert sajnos hajlamosak vagyunk úgy kezelni őket… de a kutya ettől még kutya marad… rengeteg nem kívánt és rosszul rögzült viselkedési problémával.

A minikutya kölyökkora
Cerberos Kutyaiskola - Manó

Bármilyen hihetetlen, egy yorki vagy máltai kölyöknek teljes mértékben ugyanolyan kölyökkora van, mint egy bernáthegyinek vagy egy amstaffnak. És ha testileg és lelkileg is egészséges, kiegyensúlyozott kutyát szeretnénk, akkor próbáljuk a kezdetektől fogva ennek tudatában nevelni.
Cikksorozatunk második és harmadik részében részletesen tárgyaltuk a kölyökkutyák nevelését, szocializálását, így hely hiányában itt nem ismételnénk önmagunkat. Egy kistestű kutyánál ugyanazokra a problémákra és nevelési elvekre kell odafigyelni, mint nagyobb testű társainál. Cikkünkben így csak azokat a hibákat emelnénk ki, melyeket tipikusan kistestű kutyák gazdijai szoktak elkövetni.

Nassolás… egy falat nekem, egy falat a kutyának

Egy kis falat a főételből, egy kicsi a desszertből, egy falat csoki, egy darabka chips… Eszünkbe sem jut, hogy miközben lelkesen eleget teszünk a kunyeráló szempároknak, nemcsak komoly viselkedési problémáknak adunk alapot, de kedvencünk egészségét is veszélybe sodorjuk. A kutya (a kistestű kutya is!) ragadozó állat. Gyomra nem arra alakult ki, hogy félóránként fel kelljen dolgoznia a legkülönfélébb tápanyagokat, arról nem is beszélve, hogy – főként a kölykök fejlődésében – milyen súlyos károkat okozhatunk evvel. A folyamatos nassolás mellett a kutyának nem lesz igénye a normál, kifejezetten a számára kialakított tápok bevitelére, ami nemcsak egy válogatós, de egy rosszul táplált, egészségtelen kutyát is jelent. Az emberi táplálékok összetétele nem felel meg egy fejlődésben lévő (de még egy felnőtt kutyáénak sem) kutya energia, vitamin, ásványi anyag szükségleteinek, így gyakran már kölyökkorban – köszönhetően a nem megfelelő táplálásnak – kialakulnak különféle fejlődési rendellenességek. Ezek mellett pedig már kölyökkorban elveszítjük tekintélyünket kutyának előtt. Falkaállatként kutyánk soha nem fog minket vezetőként tisztelni, ha már kölyökkorban az ő akarata érvényesül.

A minikutya kiképzése

Sajnos nagyon ritkán látunk olyan kistestű kutyát, aki első szóra tudna póráz nélkül láb mellett sétálni, parancsra ülni, feküdni, vagy éppen első szóra visszamenne a gazdájához. És a hiba itt sem a kutyák képességiben keresendő… Bármilyen hihetetlen, egy kistestű kutya is képes megtanulni ugyanazokat az engedelmességi feladatokat, mint nagyobb társaik, csak valamiért a gazdik az ő esetükben sokkal ritkábban fordítanak erre időt. Pedig a kutyával való foglalkozás, a következetes oktatás ugyanolyan fontos az első perctől kezdve, mint a megfelelő táplálás. Fordítsunk időt a Cerberos Kutyaiskola - Manó

kutyánkra! Ne legyen elég, hogy a tévét nézve az ölünkben üldögél, vagy hogy napi kétszer tíz percre mobillal a kezünkben leszaladunk sétálni egyet. A kutyánknak igenis szüksége van arra, hogy mind fizikailag, mind mentálisan megfelelő mértékben lefáradjon. Vegyük a fáradságot és tanítsunk neki alapengedelmességi feladatokat, játszunk vele sokat és találjunk ki a testfelépítéséhez mért kihívásokat! Evvel nemcsak a lakás rongálását előzhetjük meg, de egy sokkal erősebb kutya-gazda kapcsolat kialakulását is elősegítjük. Ráadásul sokkal büszkébben vonulhatunk ebünkkel, ha nem kell attól félnünk mikor szalad ki egy kocsi elé, mert nem tanulta meg, hogy leüljön a járdánál, vagy mikor futkoshatunk utána, mert nem hallgat még a nevére sem…

Szocializáció… Az örök mumus!

Első lépésben a gazdinak, aztán a kutyának! Hányszor látunk hisztérikusan felkapkodott kutyákat, vagy sipítozó gazdikat, ha megjelenik egy, az ölebüknél valamivel nagyobb kutya, akárcsak a park túloldalán. Ahhoz, hogy a kutyánknak ne legyenek szocializációs gondjai, elsőként a gazdinak kell elhinni, hogy nem minden nagytestű kutya elvetemült célja, hogy felfalja falatnyi ebünket. A probléma forrása a legtöbb esetben már pár hónapos korban kialakul, hiszen ahelyett, hogy a gazdi megmutatná kedvencének hogyan viselkedjen nagyobb társaival, helyette már jóelőre bepánikol, felkapja csemetéjét és elrohan. A kutyának pedig esélye sincsen, hogy megtanulja hogyan viselkedjen ha nagyobb ebbel találkozik, mert csak annyit vesz észre, hogy a gazdi retteg, így hamar benne is kialakul a félelem, holott a legtöbb esetben ezt semmi nem indokolná. Ráadásul a későbbiekben evvel éppen a kutyánkat sodorjuk veszélybe, hiszen mi történik ha egyszer, véletlenül nem vesszük észre a felénk közeledő óriást? Kutyának ahelyett, hogy békésen tűrné, amíg a másik Cerberos Kutyaiskola - Manó

megszaglássza, helyette félelmében hatalmas visításban és futkosásban fog kitörni, ami viszont jó eséllyel beindítja a másik kutya vadászösztönét… és így tényleg megtörténhet a baj.

Adjunk lehetőségek a kutyánknak arra, hogy megtanuljon kommunikálni más kutyákkal. Már kölyökkorában vigyük kutyás társaságba, járjunk vele kutyaoviba, hagyjuk, hagy ismerkedjen. Ne kapjunk frászt, ha esetleg megijed egyszer-kétszer. Neki is tanulnia kell a kommunikációt! A legfontosabb mindössze annyi, hogy soha ne simogassuk, nyugtatgassuk ha valami negatív éri, mert evvel csak megerősítjük benne, hogy a gazdinak tetszik ha ő megrémül. Vegyünk egy mély levegőt és próbáljunk közömbösek maradni. Csak az első pár alkalom a nehéz, utána egyre könnyebb lesz és végül egy teljes mértékben szocializált és jólnevelt ebek kapunk!

Higgyük el, hogy kutyánk bármilyen pici is, mégiscsak kutya. Ugyanolyan ösztönei, képességei, igényei vannak, mint nagyobb társainak! Ne alacsonyítsuk le avval, hogy nem tekintjük ragadozóknak őket! Kutyánk nem egy szép nyakörvtől lesz boldog és kiegyensúlyozott, hanem sokkal inkább attól, ha képesek vagyunk kutyaként nevelni és úgy kezelni ami… egy igazi, vérbeli, félelmetes ragadozó!