Akinek még sosem volt kölyökkutya a közelében, az nem is sejti, mibe vágja a fejszéjét. A képekről, filmekből édes pofikájú, játékos kiskutya néz ránk, aki azonnal elvarázsol minket. Aztán hazavisszük és 3 perc múlva elérkezik az armageddon és ez így is lesz még jó pár hónapon keresztül. Egy kis odafigyeléssel azonban egy sereg problémát megelőzhetünk.
Köztudott, hogy a kölyökkor a legérzékenyebb, a kutya jellemének legjobban befolyásolható időszaka. Azonban nem szabad elfelejteni hogy ez nem csak pozitív, de negatív irányba is így van. Amilyen gyorsan a kutya megtanulja a helyes viselkedést, olyan gyorsan szívja magába mindazt, amit mi elrontunk a nevelése közben és ezeknek a kezelése már korántsem egyszerű feladat. Használjuk hát ki jól a kölykök formálhatóságát és vágjunk bele a helyes nevelés alapjaiba.
Az első napok otthon
Az első és legfontosabb: határozzuk el magunkat, hogy szeretnénk jól nevelni a kutyát, szeretnénk, ha nemcsak elviselhető, de egyenesen jó kutya cseperedne belőle. Ehhez azonban fontos, hogy az első naptól kezdve következetesen neveljük a kutyát és ebben az egész család közreműködjön – ez nemcsak a mi dolgunkat könnyíti meg, de a kiskutyát sem zavarjuk össze, hogy ki ezt, ki azt követeli meg tőle. Egyvalamit azonban semmiképpen se felejtsünk el. Bárm
ennyire is édes, az a szőrmók
egy Kutya. Nem plüssmaci és nem kisbaba. Hát kezeljük őt annak
megfelelően. A kutyának sem jó, ha nem megfelelően állunk hozzá.
Számára az új család egy új falkát jelent, amiben mindenkinek megvan a
maga feladata és a maga pozíciója. Ha a kiskutyában már az elején
tisztázzuk, hogy ennek a falkának ő a legalján áll, sok későbbi
viselkedési problémát kerülhetünk el (szeparációs félelem, agresszió,
szökés…). Hazaérkezés
Hazaérkezés után az első pár óra úgyis a kiskutyáról szól… Hiába írnám, hogy ne loholjunk a nyakában, természetesen nem gondolom, hogy ezt bárki betartaná, de azt azért fontos megemlíteni, hogy már az elején hagyjuk meg a személyes terét. Hagyjuk, hagy induljon egyedül felfedezőútra, nézzen körül az új otthonában, ne kapdossuk fel, rakjuk arrébb ha esetleg problémába ütközik. Hagyjuk rá, tanulja meg az elejétől kezdve, hogy amilyen galibába ő keveredik, abból neki is kell kimásznia. Ez a hozzáállás a későbbi időkben sok felesleges vonyítástól, ugatástól, segélykérő vinnyogástól ment meg bennünket. A legtöbb kutya bármit képes elérni, megoldani, de mint a kisgyerekeknél, számukra is egyszerűbb elsőre anyu után kiabálni… aztán ha nem érkezik a segítség, akkor rászánja magát és megoldja maga.
Az etetés
Elérkezik az első etetés ideje. Az étel egy tökéletes eszköz arra, hogy a kutyusunkban elkezdjük tudatosítani azt, hogy hol a helye a falka sorrendjében.
Mindig mi együnk először – az első pár etetés alkalmával
lehetőleg az egész család vegyen benne részt - és a kutya csak utána.
Hogy miért fontos mindez? Egy farkasokból álló falkában is mindig a
falkavezér eszik először, és ha már ő jóllakott, akkor engedi a többit
is enni. Ugyanezt kell eljátszanunk a kutyánkkal is. Készítsük elő a
vacsoráját, azonban mielőtt odaadnánk neki, tegyünk pár darab sajtot,
kolbászt, virslit a tányérja tetejére és látványosan fogyasszuk el,
mintha az ő vacsorájából ennénk. Hiába ugrál, ugat, nyüszög,
lökdösődik, tegyünk úgy, mintha ott sem lenne. 1-2 perc után pedig,
amikor már nem ugrál annyira és a virsli is elfogyott, dobjuk elé a
tányérját. Evvel a kis színjátékkal tökéletesen tudatosíthatjuk benne,
hogy a vezér – jelen helyzetben mi - evett előbb…Az első éjszaka
Az első éjszaka a legtöbb kutya esetében az armageddon csúcspontja és ez teszi a gazdik tűrőképességét is a leginkább kockára. A legtöbb kiskutya képes úgy végigvonyítani az éjszakát, mint akit nyúznak. Ami nagyon fontos: Ne engedjünk az erőszaknak! Sose engedjük, hogy a kutyánk az ágyunkban aludjon, az első éjszaka sem. A farkasoknál sem alhatnak az alsóbb tagok a falkavezér helyén, a falkavezér viszont bárkinek a helyén alhat, így is biztosítja, hogy ő a vezetője a falkának. Nagyon sok esetben eljut odáig a kutya, hogy a saját ágyukba nem engedi be a gazdáit… Ennek betartásával ez megelőzhető. Próbáljuk átvészelni az első napok vonyítását és az evvel járó kialvatlanságot. A kiskutya pár nap alatt megtanulja, hogy biztonságban van, a hisztivel azonban semmit sem ér el és miután az édes kis sípolásban ő is nagyon elfárad, hamar fel is hagy vele.
Játék
Egy kölyök a nap legnagyobb részét képes lenne játékkal tölteni, azonban nagyon fontos, hogy mindig mindent a gazdi kezdeményezzen, és a gazdi fejezzen be. Soha ne játszunk akkor a kutyával, amikor odajön hozz
ánk és leteszi elénk a labdáját. Soha ne akkor simogassuk, amikor
odadugja a fejét, és édes kis szemeket meresztget ránk. A kölyöknek meg
kell tanulnia, hogy nem vagyunk vele a nap minden órájában és mi nem
arra vagyunk, hogy parancsszóra állandóan őt szórakoztassuk. Egy jól
működő falkában mindig mindent a falkavezér dönt el, így azt is, hogy
mikor mit csinálnak a falkatagok. Amikor a kutyánk a kezünkbe adja a
labdáját és mi azonnal játékba kezdünk vele, akkor az ő akaratának
engedelmeskedünk, így alá is rendeljük magunkat a sorban. Felnőtt
kutyáknál gyakori probléma, hogy a kutya szeretné ha a gazdi
megsimogatná, de ő épp nem ér rá, mire a kutya beleharap egy jó nagyot,
hiszen ő megmondta hogy meg kell őt simogatni. Ha már kölyökkorban
betartjuk ezt az egyszerű szabályt a későbbiekben sem lesz evvel
gondunk. Másik fontos megjegyzendő a játékkal kapcsolatban, hogy sose hagyjuk elől a játékokat. Miután játszottunk (a mi kezdeményezésünkre) a kutyussal, pakoljuk el a játékait. Ez azért lényeges, mert a játék a kutya szemében zsákmány, és amikor a gazdi elvenné valamiért a játékot, a kutya morog, esetleg harap is, mert az az övé és hogy merészel bárki hozzányúlni. Higgyük el, a kutya nem fog unatkozni, ha nem marad elől a játéka.
Az első egyedül töltött percek
Ne kérjünk engedélyt a kutyától, ha elmegyünk otthonról. Felejtsük el az érzékeny búcsú gondolatát, mert ha így válunk el a kutyától, akkor jogosan csaphat hisztit, hogy ő nem is engedélyezte, hogy otthon hagyjuk egyedül… Egyszerűen, egyetlen szó nélkül hagyjuk őt magára. Természetesen az első alkalommal ne menjünk el Timbuktuig. Sétáljunk egy rövidet, és ha úgy halljuk, hogy a kutya csöndben van, akkor menjünk vissza a lakásba. Ám most se essünk abba a hibába, hogy a nyakába borulunk, hogy milyen okos volt. Mindig köszöntsük először a családot (így biztosítjuk az Ő pozíciójukat a falkában) és 10-15 perc elteltével köszöntsünk csak a kutyának úgy, hogy magunkhoz hívjuk. Ha ezt a pár apró dolgot betartjuk, megmenekülhetünk a szomszédok állandó fenyegetőzéseitől, hogy feljelentenek, mert egész nap vonyít a kutya.
(folytatása következik...)